Több mint harminc éve vagyok ügyvéd, még a múlt század ’70-es éveiben kezdtem a szakmát Újpesten, ebben a kedves munkáskerületben, a 11. számú Ügyvédi Munkaközösségben. Török Imre, Kéri Lajos, Takács Péter és a többi ügyvéd urak sokat segítettek abban, hogy megismerjem a szakma alapjait, engedték, hogy sokat dolgozhassak, a sok munka pedig ráébresztett az ügyfelek nehéz életére, sok bajára. Hét évet töltöttem Újpesten, életem meghatározó élménye volt, a szakmai alapok elsajátításának helyszíne.
1983-tól Budára, a Bocskai útra helyeztem át működésemet, születésem helyszíne közelébe. Nővérem és Bárándy György ügyvéd úr segítségével (aki sok mindenben példaként szolgált akkortájt) egyre nagyobb irodát sikerült kialakítanom, egyre bonyolultabb és szerteágazóbb ügyeket vállaltam fel. Fontos fejezet volt az életemben az ott eltöltött hét év, talán azt is mondhatnám: hogy ott nőtt be a fejem lágya, ott lettem igazi ügyvéd. Ezekben az években kezdtem érezni, hogy nem csak az a fontos, hogy jól ismerjem a jogi szabályokat, hanem inkább az, hogy megértem e, helyesen látom e, hogy mi az ügyfelem problémája, és tudok e, merek-e ezekre a problémákra jó, helyes, személyre szabott választ adni? Ez szerintem az ügyvédkedés igazi alapkérdése: rendelkezünk-e azzal a tudással és tapasztalattal, amely ahhoz szükséges, hogy az ügyfelünknek a legjobb tanácsot adjuk, – és ne csak olyat, amilyet ő szeretne hallani?
A 80-as évek végén, a rendszerváltás idején már nagyon vártam, hogy önálló irodát alakíthassak, és valóban olyan körülményeket, kollegákat, eszközöket és működési modellt hozhassak létre, működtessek, amely megfelel elképzeléseimnek, az akkori európai példáknak és az ügyfelek várakozásának. Erre 1991-ben került sor, amikor két barátommal megalakítottuk a Dávid Társas Ügyvédi Irodát.
Az ezt követő évtized a nagyon kemény munka, az állandó fejlődés és fejlesztés időszaka volt, sok örömmel, tanúsággal, sikerrel. A sok féle, mindennapi ügyek mellett jelentős, nagy pertárgyértékű ügyeket is vittünk, szinte a fél város eljárt hozzánk. Erős ingatlan iroda mellett sok polgári pert vállaltunk, egyre mélyebbre ástuk magunkat a cégjog rejtelmeibe, de a közigazgatási jogtól a személyiségi jogig az ügyek széles skáláján tevékenykedtünk. Évről évre fejlesztettük az iroda technikai színvonalát, tanulmányutakra jártunk külföldre, igyekeztünk ellesni mindazt, amit a modern, magas színvonalú ügyvédségről tudnak Londonban, Münchenben, Los Angelesben vagy Bécsben. A közelmúltban összeszámoltuk, hogy közel kilencven munkatársunk töltött hosszabb rövidebb időt nálunk, ügyvédként, ügyvédjelöltként, jogi asszisztensként vagy más alkalmazottként.
Legnagyobb örömömre ma már Zsófi lányom nemcsak beérett, hanem gyakorlatilag átvette az iroda szakmai irányítását. Azon kevés ügyvéd közé tartozik, akihez én is elmernék menni a saját ügyemmel, mert megbízom tisztánlátásában, felkészültségében és elkötelezettségében. Büszke vagyok rá. Bálint Karolin is felülmúlja várakozásainkat. A cégjog és a polgári jog biztos mestere ma már. Varga Zita szorgalma, Godó Niki végtelen szakmai pontossága, Németh Dia rendszeretete fontos támasza irodánknak. Külön kiemelném Filep Mária és Hosszú Ádám rendkívül pontos és megbízható szerepét. Mindezen munkatársaim nélkül ma nem tartanánk ott, ahol tartunk. Megbízom bennük és nemcsak kollégáim, hanem közeli barátaim is.
Arról is szeretnék beszámolni, hogy 2002-2006 között egy ciklust eltöltöttem a Parlamentben, mint országgyűlési képviselő. Egy jogász, egy ügyvéd számára mi lehet magasztosabb cél, mint az országgyűlésben képviselőként jelen lenni, egy kicsit belelátni az ország törvényalkotási folyamatába, működésébe! Nem fűződik a nevemhez semmilyen korszakalkotó vagy kiemelkedő tevékenység, inkább csak figyelni igyekeztem, segíteni, ahol lehet, és közreműködni, hogy a törvényhozás gépezete rendben menjen. Büszke vagyok erre az időszakra.
Azt már a ciklus felénél láttam, hogy lett légyen bármilyen megtisztelő ez a feladat, én igazán ügyvéd vagyok, nekem a napi kapcsolat a fontos, amit az ügyfeleimmel töltök, és igénylik az idegvégződéseim a napi siker élményét. 2006 után visszatértem a kizárólagos ügyvédkedéshez, és végzem a dolgom azóta is, hol sikeresen, hol kevésbé. Nagyon megváltozott a világ: egyre több és bonyolultabb jogszabályok jelentek meg, ma már az élet minden területe szinte agyonszabályozott. Húsz évvel ezelőtt többé-kevésbé elég pontosan megmondtam, hogy milyen ítélet várható egy ügyben, ma már óvatosabb vagyok, minden megtörténhet. De változatlanul hiszek az ügyvédi munkában, hisz ma már szinte nélkülözhetetlen az élet ezernyi területén a folyamatos konzultáció, a megfelelő és gondos előkészítés, egy-egy üzleti vagy magánéleti döntés során az előzetes kockázatfelmérés. Már jó ideje eljutottam oda, ami szerintem az ügyvédi szabadság csúcsa: hogy nem kell hazudnom az ügyfeleimnek. Bár a gazdaság válsággal küzd, nekünk is jobban oda kell figyelni minden forintra, de a legvégsőkig szeretném megőrizni magamban azt a képességet és tulajdonságot, hogy egy-egy eset alapos áttanulmányozása után azt mondom el az ügyfelemnek, amit valóban gondolok az ügyről, és nem azt, amit hallani szeretne. Ez nagy felelősség, de egyben nyugalmat ad és békét, tiszta lelkiismeretet, hogy nem kell becsapnom senkit, nem kell alakítani a véleményemen gazdasági megfontolások okán. Nem tudom, hogy meddig engedhetem ezt meg magamnak, de ma még megtehetem.
Egyébként elmúltam hatvan éves, közel húsz évet vízilabdáztam hivatásszerűen, azóta meg ügyvédkedem. Egészséges vagyok, és legfontosabb érték számomra a család, hat gyermekem, akik körülölelnek, és az a szűkebb közösség, akikkel a mindennapjaimat töltöm. Sokat gyalogolok, időnként bérelünk a feleségemmel, barátaimmal egy vitorlást a tengeren, és ma még – de nem sokáig – sakkban megverem otthon a kicsiket, de a nagyobb kisfiam már megszorongat. Szeretek sokat nevetni, bizakodom, jól érzem magam a bőrömben. Hű vagyok és elszánt.
Ha mindezek után is igényét érzi valaki a velem, velünk való együttműködésre: szeretettel látjuk! Jó utat!